Amikor felmerül, hogy jól csinálom e a gyermekeim nevelését. Jól nevelem őket? Meg adok nekik mindent?

Amikor fejemhez vágják mit nem csinálok jól vagy miért úgy csinálom!

Amikor számon kérnek miért nem veszem meg, - pedig megígérted!

Amikor dühömben mondok olyat amit nem kellett volna, amikor ők mondanak dühükben olyat!

De este mikor lefekvéshez készülődünk, kórusban kérik, - anya ugye mesélsz még!

És a mese után betakargatom őket egyesével, jó éjt puszit nyomok kis fejecskéjükre, elmondom mellé - jó éjt kicsikém, szeretlek nagyon.

Minden este mosolyt csal az arcomra és nem cserélném el semmiért. Ahogy lekapcsolom a villanyt és zárom a szoba ajtót, hárman egymást túl licitálva harsogják, - szeretlek anya, - imádlak anya, - álmodj szépeket anya, - jó éjt anya. 

Ahogy záródik az ajtó az utolsó pillanatig kihasználják ami a résen kiférhet még hang foszlány ami el juthat anyához, mondják.

És ekkor helyére kerül minden.

Tudom, hogy szeretnek, tudják hogy szeretem őket!