A nap még éppen csak kezdte sugaraival melegíteni  az éjszaka hűtötte levegőt, mikor elindultunk. Mindig gyorsan indulunk. Felébred mindenki majd hamar össze pakolunk és útnak indulunk. Hosszú az út s talán azt gondolom hamarabb túl leszek rajta.
Most is hamar indultunk. De a gyerekek szerették volna megköszönni a Dédinek hogy ott aludhattunk ezért a kert legszebb szál rózsáját vágtuk le a kertből amit közösen adtak át neki. A Dédi nagyon meghatódott én pedig büszkén nézem őket, hogy meg van bennük az amit évek óta tanítok, mutatok nekik.
A szűk kertből sikerült lassan de elsőre és gond nélkül kiállnom ami nem kevés büszkeséggel töltött el. Mindenki az autóban, ajtók becsukódtak, indulunk. A gyerekek hátra fordulva integetnek még egy utolsót a Dédinek. És akkor néztem a visszapillantó tükörbe ahol az én hajlott hátú sokat megélt Nagymamámat láttam, aki könnyeit törölgetve integet utánunk míg az autónkat látja.
Eszembe jut a rengeteg emlék amikor gyerekkoromban, nyaranta ő vigyázott rám. Megtanított sütni, hímezni, kötni mégis meghagyott gyereknek maradni.
Át fut egy gondolat a fejemben talán most látom utoljára így a tükrön keresztül.
Megőrzőm ezt a szép emléket hiszen ő is részese annak amilyenné mára váltam....

Juharfa voltam álmomban......

 Juharfa voltam álmomban,

bánataim, levélként komótosan hullattam.

 

Minden fájdalmat, bánatot

mit tavasz óta magamra aggattam,

most komótosan hullattam.

 

Segít az anyatermészet télen

fehér hótakarójával a sebeket

enyhíteni, a terheket könnyíteni,

hogy tavasszal az új ruhám

könnyebb legyen elviselni.

 

Juharfa voltam álmomban

télire egy mókusnak otthont adtam.

odvában egész télen ringattam.

 

Éreztem minden rezdülését, szívdobbanását,

mint mikor az anya érzi méhében fejlődő magzatának

mozgását.

 

Juharfa voltam álmomban

minden évben megújultam,

évről évre többet tanultam.

 

Juharfa voltam álmomban,

ébredéskor nyugodt voltam.

Önmagamat láttam, valódi énemet,

a megújuló életet.

Az évek a fájdalmak

a tettek a vágyak.

Összetört szív, 

megalázott, elhagyott test.

Oldódik a fájdalom.

Szerelmedben múlik,

gyógyul a szív.

nyugszik a lelkem,

haza értem.

Szerelmemben múlik,

oldódik.

Átjár a remény,

oldódik a fájdalom.

Akarom, vágyom, bízom!

Egy kellemesen eltöltött vacsora után

mire vágyhat még egy romantikus lány?

Kedvese oldalán megnézné a csillagos eget tán?

A kedves szeretné párja szemében a csillagok 

ragyogását látni!

Ezért teszi mit tennie kell,

hintaján párját az egekbe viszi fel.

Az út hosszú és kanyargós,

kanyargós és sötét,

sötét és ködös.

De ha a hintó már eddig feljött, talán

a hegy magasán megcsillan pár csillag,

a kedves, a csillagok....

Csillagom, van e még vissza út?

Vagy elvesztünk a ködbe? 

Elvesztünk örökre?

Robot módban teszem a dolgom már a hét utolsó munkanapján járva. Kavarognak a tenni valók a fejemben. Kit mikor hova vigyek, minden gyerkőcömet jó helyre vittem?! És hangosan üvölt egy szó a fejemben KÁVÉT akarok most! 

6:15 egy kis elalvással kezdjük a napot, de csodák csodája a gyerekek időben elkészülnek de az idő a kávé ivásom kárára válik, nem baj időben vagyunk én meg majd kibírom.

7:10 végeztünk az oviban, ami megint csodának számít a csúszásunk függvényében. Na most iszom egy gépi kávét. Készítem az aprót, vaaan és még a nagyok is tudnak inni teát. Pénz bedob kávé kijön, pénz bedob tea kijön.. a kávéba. Nincs jó íze a teás kávénak. Tesó felajánlja, hogy neki elég a kevesebb tea, idd meg te a többet. én két korty erejéig küzdök a koffein szervezetembe való bejuttatásával de hát az ízlelő bimbóim visítanak! Teás kávé kiönt, irány tovább.

7:30 a következő megállóban reménykedem, a büfében van kávé! Volt. Kezemben az életmentő koffein adagommal, monoton léptekkel tartok a kocsi felé amikor meglátom nem csak nekem van Péntek. Egy anyuka indul autójával a parkolóból, nyitott csomagtartóval. Nézem pár másodpercig, hátha szállít valami nagyot ami miatt nyitva hagyta, de csak egy kosár árválkodott a csomagtartóban. Mosolyt csalt az arcomra de gondolatban reménykedem hogy nem lesz semmi baja.

Majd beültem az autóba, kávém enyém, és megégettem a nyelvem...

Helo Péntek, várlak szombat!

Lassan de biztosan, már a nyelvem hegyén kérlek légy türelemmel! :)